A hajók elsődlegesen (rendeltetésüket tekintve) szállítóeszközök. Testük tömege lényegében holttömeg, ami a hasznos hordképesség értékét csökkenti. A hajóépítők feladata ezért a kellő stabilitás biztosítása úgy, hogy a szilárdsági elemeknek az össztömege a lehető legkisebb legyen. Ha ezt nem megfelelően érik el, kisebb többlet erőhatások esetén akár hajószerencsétlenségek is előfordulhatnak, tehát nem mindegy, hogy egy hajót milyen körülményekre terveznek. A hajótest szerkezetének tömege a hasznos terheléshez viszonyítva a hajó gazdaságosságának egyik fokmérője, és ennek kedvező arányaira való törekvés indokolja azt, hogy a hajó szerkezeti elemeiben viszonylag nagy feszültségeket engednek meg. Ezen feszültségek megfelelő megválasztása alapos munkát igényel, mert nem csupán a szerkezetek önálló szilárdságát kell kiszámítani, hanem az összevont szerkezeti elemek összhatását is. A hajótest szerkezeti elemeinél tehát egyetlen túlméretezett elem már nem gazdaságos --- ha a dolgoknak az anyagi oldalát nézzük. Viszont ha a biztonságra törekszünk, akkor a hajótestet ahol túl kell méreteznünk, ott túl kell méreteznünk. (Gondolhatunk itt mondjuk egy árbocra a déli óceánokon, vagy egy hosszabb útra tervezett tengeri kajaknál a héjszerkezetre, gerincvonalra...),,Jó és becsületes szakembereket más területen sem könnyű találni, de a kihalásra kényszerített hajóépítésben szinte lehetetlen. A hajóépítés komoly, összetett szaktudást igénylő mesterség, amelyet csak évtizedek alatt lehet jól elsajátítani.''
Kopár István